Szegedi futók

Kedves Futótársak! Lassan 2 hét már eltelt a Spar Futónap óta, de csak most tudtam papírra vetni a gondolataimat.

                Már régen eldöntöttem, ha eljutok egy Spar Maratonra, ott nekem elég lesz a 30 km-es Testébresztő futás is. De így, hogy még esküvőre is mennem kellett, így biztos is lett a választásom. Ismét köszönetet kell mondanom Balázs Mariannak és a MÁV VSC-nek, hogy segítettek a nevezésben!

                Na, akkor vágjunk is bele. Mostanában a munkahelyemen annyira megkavarták a vezénylésemet, hogy újfent 3 hétig éjszakás voltam. Szóval túl sokat nem sikerült futnom a Spar előtt. Próbálkoztam a hajnali futásokkal, amikor az erőm engedte.  De munka után nem akartam annyit futni, hogy utána az alvással menjen el az egész napom :) Azért futottam egyszer egy 11 km-t és egy 12 km-t. Ja meg volt egy 30 km-es hétvégi felkészítő futás 1 héttel a Spar előtt. Körül belül ennyi volt a felkészülés. Ja, és a Spar előtti utolsó napon éjszakás műszak után még este 8-ig esküvő előkészítésen is voltam. Szóval nem mondhatom azt, hogy kipihenten sikerült másnap megérkeznem a futóeseményre.
                És akkor az esemény napja: Boros Ferivel a 6:45-ös vonattal utaztunk fel Pestre, hogy időben ott legyünk. Molnár Judit is ezzel a vonattal jött, csak sajna valahogy elkerültük egymást :) Ferivel végig beszélgettük az utat. Megreggeliztünk. És nem sokára már Zuglóban is voltunk. Leszálltunk Zuglóban, mivel onnan 15 perc séta alatt oda lehet érni a Városligethez. Gyorsan oda is értünk. Megkerestük még az egyik kollégát, Feri oda is adta neki a rajtcsomagját, majd mentünk átöltözni. Habár még nagyon korán volt, de nem akartunk elkésni.  Öltözködés közben beszélgetésbe elegyedtünk a mellettünk öltözőkkel, és kiderült, hogy az egyik úr Szegeden élt, sokat jár haza, és ha lesz újra félmaraton Szegeden, akkor írjam már ki a BSI oldalára (mire nem jó a Pulzus Szeged-es póló).
                Megtörtént az átöltözés, a bemelegítő krém felvitele, és futáshoz, vagy futás előtt még kellő dolgok magunkhoz vétele. Indulás kifelé a PeCSá-ból, és kibe botlik bele az ember? Hát ki másba, mint Gézába! Annyira örültem, hogy ismét láthattam, habár ő is rögtön rohant tovább (azért még egy poént elsütött, amin még a mai nap is röhögök), szóval túl sokat nem tudtunk beszélni :) Ez után Ferivel elindultunk az 56-ok terére, ahonnan a Maraton indult. Találkoztunk még út közben Molnár Judittal. Itt el is köszöntem tőle, majd én elindultam a kis földalattihoz. Még jó hogy belebotlottam futókba, mert szerintem sikerült volna rossz irányba mennem :) De egy kis földalattizás, majd egy kis villamosozás, majd egy kis séta, és máris ott voltam az Újpest Rakparton. És még rengeteg időm volt a rajtig. Még csak 11 óra volt! Viszont az időjárás kezdett nagyon melegedni! Mivel volt még időm, így belefogtam egy kis bemelegítésbe, ahogy az rengetegen tették. 20 perc után ráhagytam, majd felmásztam a rajthelyhez, és onnan néztük a többi futóval, hogy mikor jönnek az első maratonisták. Olyan 11:35 körül fel is bukkantak az első versenyzők. A kerekes székes maratonisták voltak azok. Tombolt a rakpart, ahogy a srácok elhaladtak előttünk.  Majd beszélgetésbe elegyedtem egy angol fickóval, együtt lestük a futókat. És körül belül 11:40-kor meg is érkeztek az első maratonisták. Ekkor mi is felsorakoztunk a rajthoz. Az 1-es számú csoport 11:45-kor rajtolt, a többi csoport meg egyszerre. Én a 2-es csoportból indultam (elköszöntem az angol futótárstól), de nem vártam a 11:51-et, hanem kb. 2 perccel az első csoport után belevágtam én is a futásba!
                Felszabadító érzés volt elindulni! És rögtön a maratonisták körében találtam magamat. Rögtön jött is az első frissítő pont (a maratonistáknak, hisz én még csak most rajtoltam el), futottam tovább. Próbáltam a saját tempómat diktálni, és jól érezni magamat. Úgy érzem sikerült is. Az első pár km-en csatlakozott hozzám egy horvát maratonista, felváltva vezettünk. Szerintem örült, hogy van, aki mögött futhatott egy kicsit, mert az első közös frissítő pontnál kaptam tőle egy hátba veregetést J És hála a saját tempómnak kezdtem utol érni az első csoportból indulókat. Sőt, a Lánchídnál még egy biztatást is kaptam egy Bajai FuTeam-es futótárstól, ami nagyon jól jött, mert gyorsan a Duna túlpartján találtam magamat. Fantasztikus volt megmászni a Lánchidat! Át a Duna túlpartjára, majd egy kanyar, és lent voltunk a Rakparton, amitől tartottam. De most nem volt szembe szél! És ami a legmeglepőbb volt számomra, sorakoztam fel az emberek mögöttem, és próbálták a tempót tartani velem. Fantasztikus érzés volt húzni a társaságot (voltak vagy 8-an). De a Rakparton lévő frissítőnél leszakadtak rólam, onnan meg sokáig egyedül futottam. Kaptam a biztatást a szurkolóktól, ami jól is jött, mert az idő egyre csak melegedett!  És valahol itt a Budai Rakparton futottam össze egy szegedivel, név szerint Varga Zolival, aki várta a váltó társát :) Újabb löket, és jöhettek az újabb km-ek. Még 4 km a Budai oldalon, majd vissza Pestre. Át a Szabadság-hídon, egy jobb kanyar, egy kis macskaköves rész (nagyon élveztem, végig a macskakövön futottam, míg mindenki más próbált a keskeny díszköves részen futni), majd a Boráros tér, fordító és ismét irány a Rakpart, csak most a Pesti oldalon :) Ez a Rakpart rész viszont nagyon hosszúnak tűnt. Habár panaszra nem lehetett okom, mert szembe szél nem volt! És nem sokára már a Parlament előtt futottunk. Ott kaptam egy újabb biztató szót egy kedves nézőtől (Hajrá Szeged)! Majd jöhetett a Magyar Honvédség Központi Zenekara, akik előtt tisztelegtünk (én legalább is), mivel a karmester felénk fordult, és ő is a fejéhez emelte a kezét! Megtisztelő érzés volt! És innen még volt kb. 4 km-ünk a Rakpartból! Kezdett már elegem lenni belőle!
                Amint vége lett a Rakpartnak, jött egy emelkedő, ami felvezetett minket az Árpád-hídra. Kemény egy emelkedő volt, mert akikhez addigra sikerült csatlakoznom, csak sétáltak felfelé. De én Csernus Csabinak köszönhetően megtanultam, hogyan lehet kaptatóra felmenni :) Köszönöm Csabi! Árpád-híd megmászva, balkanyar és jöhetett a Margit-sziget. Jött a lejtő, jöhetett egy kis pihenő, majd bevetettük magunkat a fák árnyékába. Hú de jól esett. Mivel a napom már kezdett kicsit meleg lenni. Valahol láttam kiírva, és 29 fokot írt a hőmérő! Októberben! Na, mindegy. A Margit-szigeten utol értem egy újabb első csoportos 30 km-est. Még beszélgettem is vele a rajt előtt. Nem gondoltam volna, hogy utolérem. De meg történt. Beszélgettünk egy keveset, és már is a sziget végén voltunk, egy nagyon hosszú emelkedővel fűszerezve! Nem akartam hinni a szememnek, hogy most szívatnak minket! De sebaj! Ezt is letudtam, és elég gyorsan! Fel a Margit-hídra, onnan futottunk tovább a Jászai Mari térig. Egy öregemberre rá kellett szólni a hídon, mert majdnem elütötte a villamos. Nem is Pest lett volna! Jászai Mari tér körbe futása, majd irány ismét a Belváros. És ekkor éreztem, hogy ideje egy kicsivel többet beleadni, mert eddig nagyon takarékon futottam a meleg miatt. Frissítés 37 km-nél (maratoni táv szerint), majd egy bal kanyar és irány a Nyugati felüljáró. Egy újabb emelkedő! Na, ez már tényleg sok volt! :) Nem baj, még több erő, még gyorsabban szedjük a lábat, főképp azért, mert Monspart Sarolta drukkol és buzdít! :) Megvolt az emelkedő, jöhetett a lejtő, majd be a West End mellé, kikerülve a Lehel teret, majd tovább a Lehel úton.  Jobb kanyar a Lehel út végén, Dózsa György út, utolsó frissítés. Majd át a vasúti híd alatt, és ekkor (a legjobbkor) Szoboszlai Tamás kiáltása, hogy Hajrá Ádám, toljad neki! Itt éreztem azt, hogy most már tényleg mindent ki kell adnom magamból, és Tamás buzdító szavai nagyon sokat jelentettek! És már a Hősök terén voltam. Nem volt sok hátra. Előztem sorra a maratonistákat. És az út utolsó szakasza: Kós Károly sétány, újfent, mivel idén nem először futok rajta. Fordító a végén, és vissza a sétányon. Városligeti körút-Paál László út, utolsó frissítési pont, amit kihagytam, csak rohantam tovább. Olof Palme sétány, majd egy balkanyar az 56-ok terére. És jöhetett az utolsó sprint! Beirányítottak a megfelelő befutó szakaszba, bemondták a nevemet, és ami erőm volt még, azt mind ki préseltem magamból. Felnéztem az órára, és azt láttam, hogy 3 óra 6 perc. Ebből nem tudtam semmit levonni, csak tippeltem, hogy mennyi lehetett az eredményem. Nem időztem túl sokat a Célnál, nem akartam senkit feltartani.
                Átvettem az érmet, átvettem a befutó csomagot, majd egyszer csak Bor Katát láttam meg, aki ki jött drukkolni nekünk! Találkoztam még Csernus Csabival, gratuláltam neki. Váltottunk pár szót Katával, majd elindultam a PeCsa felé. Idő közben még fültanúja voltam a győri ismerősöm, Macher Tünde befutójának (megint nem találkoztunk). PeCsa fele menet beszélgettem egy újabb angol futóval, és ismét összefutottam Molnár Judittal. Igaz is, rengeteg külföldivel futottam együtt, vagy beszélgettem a futás ideje alatt. Volt horvát, angol, svéd, svájci, de szerencse volt, hogy angolul megértettük egymást :) És végül jöhetett a megérdemelt tusolás! Tusolás letudva, irány a Zuglói Vasútállomás. Természetesen a 14:53-ast nem értem el, így volt reményem, hogy Ferivel tudok hazafele is utazni. Így is történt. A haza úton kibeszéltük a napot, ki hogy érezte magát, mennyire esett jól a futás. És nagyon gyorsan eltelt az idő, mert máris Szegeden voltunk. Elköszöntem Feritől, és mentem a kerékpáromért a villanyszerelő kollégához. És tekertem is hazafelé, hogy minél hamarabb kijussak az esküvői bulira :)

                Akkor jöjjön, aminek jönnie kell. Életem első versenyen teljesített 30 km volt. Minden kilométert, minden métert élveztem. Ha egy picivel hűvösebb lett volna, akkor lehet, hogy még jobb eredményt is összehozok. De így se panaszkodhatok, mert fantasztikus futás volt!
És az eredmény: 827 indulóból a 11. helyen sikerült beérnem! 2 óra 21 perc és 6 másodperces időeredménnyel!
                Szeretnék gratulálni a Maratoni távon induló 58 szegedinek (lehet, hogy többen voltatok, mert ha jól tudom valaki feladta menet közben), a 30 km-en induló 5 szegedinek és Bakonyvári Zsófinak (hisz ő Veszprém városát képviselte, meg Szegedet), Nagy Melinda Nórának, Sándorfalva Futónagykövetének, aki sikeresen teljesítette a 30 km-t, az Ott vagyunk már? csapatnak a Flora Maratonstaféta váltó eredményhez, és a Riska Minimaratonon részt vevő 35 versenyzőnek, köztük, Slízné Gedó Andreának, Pojcsik Tündének, Molnár Juditnak és Szoboszlai Tamásnak! És azt hiszem ezzel a felsorolás végére jutottam. Akit nem sikerült megemlítenem, attól előre is bocsánatot kérek. :)

                Zárásként még annyit, hogy azt hiszem megtaláltam azt a távot, amit szívesen megcsinálnék máskor is, szóval jövőre ismét Testébresztő 30 km októberben. :) Jövőre jöhet a javítás. :) És bocsánat, hogy a Wizz Air félmaratonról nem írtam beszámolót, de ott csak a szenvedést tudtam volna leírni, amit inkább nem akartam leírni. :)
De most már a holnapi napra koncentrálok, hisz egy újabb 6 órás futás Baján! Kérlek titeket, akik elolvastátok, hogy szurkoljatok nekünk, mert azért leszünk egy páran. :)

Köszönöm szépen, hogy végig olvastad!