Kicsivel több, mint 2 hét eltelt már a II. Bajai 6 órás futóparty óta, és most sikerült időt szakítanom a beszámolóm megírására.

            Hol is kezdjem. Október 25-e nagyon közeledett, egyre izgatottabb voltam. Túl voltam egy sikeres Coca-Cola Testébresztő 30 km-en, amit élveztem, és akkor már úgy éreztem, hogy fel vagyok készülve, igen is sikerülni fog megdönteni a nyári kilométereimet. A Spar futás után nem nagyon akartam pazarolni az erőimet, így csak 3x mentem el futni a 2 hetes „szünet” alatt a két esemény közt. Bőven elég is volt. Volt azért egy agyon ázós, pont 2 nappal a 6 órás futás előtt. Még szerencse, hogy nem fáztam meg.
            Szereztem úti társat is Sija Évi személyében, de azért szeretném megköszönni Kisházi Laci, hogy felajánlottad, hogy elviszel minket is Bajára. A szüleim segítségét kértem, hogy eljussunk Bajára, mivel kész lett a kicsi kocsi, így még szerencsénk is volt. Szombat reggel korán indultunk. Kértem Évit, hogy 7-re legyen ott a megbeszélt helyen. Ez így is történt. Gyors tankolás, egy ébresztő kávé (Évinek) és már indultunk is Baja felé. Az 55-ös úton sajna nem mehettünk, mert még mindig felújítás alatt áll, így Kiskunhalas irányába kerültünk. Az út alatt beszélgettünk, sok dolgot megbeszéltünk, és gyorsan elrohant az idő, mert már Baján is voltunk, kb. 9 óra körül. Rengeteg időnk volt még a rajtig, de jobb előbb megérkezni. Még csak kanyarodtunk be a parkolóba, amikor láttam, hogy Laci-ék is már megérkeztek.
            Szóval megérkeztünk. Köszöntünk Lacinak és Mártinak, és mentünk nevezni. Gyülekezett már a futó nép, el is kezdték össze állítani az asztalokat, ahova a frissítőket lehetett pakolni majd. Nevezésből visszafele menet a kocsihoz összefutottunk Tóth Eszterrel, aki jött drukkolni Sipka Jánosnak. Beszélgettünk egy picit, majd mentünk átöltözni. Legalábbis én. Évi már átöltözve érkezett. És még mindig csak fél 10 volt. Reggeliztem, majd körbe jártam egy kicsit, köszöntem az ismerősöknek, majd jöhetett a bemelegítő gél felvitele. És még mindig csak ¾ 10 volt.
            Elérkeztünk a 10 órához. Kezdett melegedni az idő. Összeállt a futótömeg egy nagy csoportképre. A fotók elkészültek, és fordulhattunk a Rajt/Cél kapuhoz. 10 órakor el is rajtolt a tömeg. Az első kört Kuritár Zoltán vezetésével együtt tette meg a csapat (az élmezőny). Az útvonal, egy kicsit változott, mert építkezés folyt/folyik a nyári útvonal mentén. A Petőfi-sziget kap még egy hidat, így az első kanyar után nem egyenesen folytattuk az utunkat a csónak garázsokhoz, hanem bevetettük magunkat a sziget belsejébe. Szóval az egyenes után vettünk egy bal kanyart, majd 10 méterfutás után egy újabb balkanyar következett. Hosszú egyenes, vissza a Petőfi-híd lábáig, ott egy jobb kanyar a Május 1 sétányra. Újabb hosszú egyenes, majd megint egy jobb kanyar, a garázsok irányába. Meg is érkeztünk a Sugovica partjára. Bal kanyar, Március 15 sétány, végig a garázssor mentén, majd be a fákkal takart fordítóhoz, majd végig a Kispandúr sétányon, végig a Petőfi-hídig. Át a híd alatt, bal kanyar, és vissza a Star/Cél kapuhoz. Valahogy így nézett ki az új kör a nyárihoz képest. És ez kilométerben is több volt, körül belül 3,4 km hosszú volt egy kör.
            Na, szóval Zoltán vezetésével megkezdtük a II. 6 órás Bajai futópartyt. Lacival beszélgettünk elég sok mindenről. Majd mikor a garázssor végéhez értünk Zoltán mondta, hogy aki akar, az innen mehet nyugodtan tovább a saját tempójában. Én Lacival tartotta illetve Huzsvay Edittel. Be is álltunk gyorsan a saját tempónkba. Beszélgettünk Edittel, hogy még egy picit hideg van, de hamarosan jó idő lesz. Igaza is lett, így a második körben már én is megszabadultam a termo felsőmtől. 2 pólóban folytattam a nap hátra levő részét. Eközben Hallai Raymonddal is találkoztam (nem semmi, micsoda tempót ment). Próbáltam is fokozni a tempómat, de ügyelve rá, hogy ne legyen olyan, mint a nyáron. Sikerült is. Szabó Tamás barátommal szemben nagy előnyt gyűjtöttem össze, de figyelmeztettet minden körben, amikor egymásra köszöntünk, hogy: „Még sok van hátra” :) A második kör is gyorsan eltelt. Jött is a 3. kör. Ekkor megkezdődtek a lekörözések. Jöhetett a szokásos „hajrá” mondat :) Sok barátot sikerült ezzel az egy szóval szereznem a futás alatt :) Egyre jobb lett az idő, egyre jobban élveztem a futást. 3 kör vége, bekerült az első x a nevem mellé a papíron, hogy tudjam, hányadik körnél tartok. És jött az első frissítés is. Banán + citromos víz.
            4. kör, folytattam a beszélgetéseket útközben illetve folytattam a lekörözéseket. Nem történt semmi különös. Út közben azért el voltam a saját gondolataimmal is :)
            5. kör, jöhetett egy újabb adag banán és citromos víz. Újabb beszélgetések, és egy újabb csodálatos kör a remek időben.
            6. kör, első csoki elfogyasztása. Hozzá egy kis magnéziumos, citromos víz. Kör végén egy újabb x a papírra.
            7. kör, még mindig jól bírom. Egész jó tempót megyek, de azért Szabó Tamással a kör megkezdésénél mindig köszönünk :)
            8. kör, egyre jobban élvezem a futást, és a társaságot. Tényleg, mindig találok /találtam valakit, akivel válthattam pár szót. Sőt, ha jól emlékszem ebben a körben találkoztam a garázssor végén egy futó úrral, aki később érkezett, és épp a barátnőjét próbálta meg visszaszerezni. Szóval meglepetést próbált neki szerezni :) Sok sikert is kívántam neki (Mint később kiderült, nem járt szerencsével).
            9. kör, izotóniás ital első használata a nap folyamán. Alig, hogy megkezdtem a kört, egy kedves kerékpáros kísérő ért mellém, Szalai Tünde, aki emlékezett a nyárról rám. Kérdezte, hogy most is meg fogok-e halni 42 km után. Mosolyogva válaszoltam, hogy nem, most sokkal jobb az idő, és sokkal jobban bírom. Pár méter múlva beértük Endrét, a férjét. Ekkor kérdezte Tünde, hogy hányadik körben tartok, de Endre nem szerette volna hallani a választ. Sajna belőlem meg kibukott a válasz, és mondtam, hogy 9. Endre lehordott mindennek, és mondta, hogy fussak tovább, mert még porul járok, ha utolér :) Kör végén egy újabb x a papíron.
            10. kör, már majdnem 34 km-nél tartok. Nagyon izgatott voltam, mert még csak fél 13 és ¾ 13 között lehetett az idő. És még mindig nagyon jól ment. Banán, izotóniás ital, és folytattam a körömet. Kör végén újfent x a papírra, hisz 10 kör!
            11. kör, csodás ez a sziget! Kedves Bajai futók, irigy vagyok rátok :)
            12. kör, banán + izotóniás ital (de valaki más is fogyasztja rajtam kívül a kék löttyöt). Ismét találkoztam Endrével és Tündével. Inkább meg se szólaltam, hogy hányadik körben vagyok. Tünde magától rájött, de Endre azért megint engem hibáztatott. „Hogy tudsz ennyit futni”, tette fel a kérdést. Úgy, hogy élvezem. Vissza fele a Petőfi-hídhoz, a Kispandúr sétányon összefutottam Kővári Ferenccel. Vele az előző 6 órás futáson ismerkedtem meg. Kérdezte, hogy mennyinél tartok, 12-t feleltem. „Az kemény, 2 körrel jársz előttem, és még csak fél 14 van.” Kérdezte, hogy hányszor álltam már meg. Csak annyira, hogy x-et rakjak a papírra és frissítsek. Szóval gratuláltunk egymásnak, és folytattuk a körözgetést.
            13. kör, második csoki befalása a maradék izotóniás ital kíséretében. Majd a kör folytatása. Még mindig mosolyogva mondom a lekörözötteknek, hogy „Hajrá”. A kör végén egy újabb x a papírra.
            14. kör, már nincs sok hátra. Még rengeteg időm van hátra, majdnem 2 óra. Szóval lassíthatok egy picit (ekkor már nem az első 10 körben lévő tempóban mentem).
            15. kör, banán, mellé egy kis alma és egy kis citromos víz. Kezdek fáradni, de most már nincs sok hátra. Fejben megpróbálom kiszámolni, hogy hányadik kilométernél tartok, de az sajna már nem megy :) Kör végén újabb x a papírra.
            16. kör, már csak almához van kedvem a frissítő pultról. És itt megtörtént az, amire nem számítottam. Meg előznek. De hát nem csodálom, belassultam rendesen. Nem baj, nem adom fel, most már csak „még” 1 kör van hátra. Szüleim a parkolóban kérdezték, hogy, hogy bírom. Most már fáradok, jött a válaszom, és a következő lesz az utolsó.
            17. kör. Rajt/Célban találkoztam Évivel. Mondtam neki, hogy az utolsó körre indulok el. Frissítés almával, és indulás az utolsó körre. Garázssornál tarthattam, amikor ismét elmentek mellettem. Vakartam a fejemet, hogy mennyire jól csinálják, milyen jól be tudják osztani az erejüket. Megérkeztem a Célba, beírtam a papírra, hogy 17. kör is meg volt. Erőm nem maradt. Láttam, hogy már számolják össze a kilométereket, és ekkor Huzsvay Edit azt mondta: ”Ádám, még egy kör és meg van a 60 km. Légy szíves menjél még egy kört, mert még van rá időd. Még le is tudod sétálni”. Nagyot nyeltem, ettem egy szelet almát, és elindultam most már tényleg az utolsó körre!
            18. kör, a küszködés, a fájdalom köre (De azért Edit, köszönöm, hogy rávettél). Szépen lassan futottam, mert már erőm nem nagyon maradt. Eljutottam a Május 1 sétányra, eljutottam a sétány közepéig, és éreztem, hogy kész, végem van. Innentől fogva sétálni fogok. Illetve bevárom Évit, mert nincs messze tőlem. Valahol a garázssor elején utol is ért Évi, és onnan 3-ban folytattuk a „nem fáj” futást (Évinek lett egy futó társa). Alig bírtam megindulni, de sikerült. A Kispandúr sétányon már tényleg éreztem, hogy semmi nem fáj. Át a Petőfi-híd alatt, és megérkeztünk a Cél egyenesbe. Évivel helyet cseréltünk, majd így 3-asban, Évi kezét fogva befutottunk a Célba. Jöttek is a gratulációk, jött Eszter is gratulálni. És innentől fogva vártuk a további beérkezőket, mert volt, aki még elment a 19. és a 20. körre is. Na, előttük le a kalappal! Évi kérdezte, hogy lezuhanyozzunk, vagy hagyjuk. És megvárjuk-e az eredményhirdetést. A zuhanyzást kihagytuk, de az eredményhirdetést megvártuk. 
            És akkor délután 16 óra lett. Letelt a 6 óra. Akik még kint voltak a pályán, befejezték utolsó körüket, köztük a dobogósok, mert ők még igazán kemények voltak. Kisházi Laci, Szabó Tamás, ők is befejezték a 18. körüket!
            Jómagam átöltöztem, a pólókat muszáj volt lecserélni, és egy kis baleseti ellátásban részesülni, majd utána mentem a Rajt/Cél kapuhoz, ahol gratuláltunk egymásnak a futókkal. Tamástól kaptam a legnagyobb dicséretet, mert sikerült előtte beérnem, igaz ugyan annyit tettünk meg kilométerben. Lacival is gratuláltunk egymásnak, Szalai Endrétől is kaptam egy nagy gratulációt (ő úgyszintén tőlem). És vártuk az eredményhirdetést. Az eredményhirdetésre nem lehetett panaszkodni, mert a FuTeam vezetői nagyon rendesek voltak, és azok, akik 60 km fölött teljesítettek, mindenki kapott érmet és emléklapot! Így esett az meg velem, hogy megosztva 5 helyezett lettem a 6 órás futópartyn! Annyira fantasztikus érzés volt. Igaz, nem a dobogóért futottam, hanem, hogy a nyári km-et megdöntsem, és ez sikerült is! De, akkor is!
            Végül 6 óra alatt 18 kört tettem a módosított pályán és 60,86km-t sikerült teljesítenem! Jövőre vissza, és még többet kell majd futnom.
            És ne feledkezzünk meg a többiekről sem: Sija Évi 15 kört futott, és 50,7 km teljesített, Balogh Márti 14 kört futott és 47,3 km tett meg. Kisházi Laci úgyszintén 18 kört futott és 60,86 km teljesített és Sipka János 16 körrel és 54,1 km-rel intett búcsút Bajának! (Elnézést kérek, ha az adatok nem pontosak!)
            Ezek után elbúcsúztunk a többiektől és hazaindultunk. Utunk az 55 főúton vezetett, legalább meglestük, hogy, hogy haladnak a felújítással. Jelentem, katasztrofálisan!

            Így 2 hét távlatból, és most már kipihenve úgy érzem, megérte elmenni, és megszenvedni! Szerintem, ha nem jön semmi se közbe, jövőre is részt veszek, mert már meghirdették a következő 6 órás eseményt! Köszönöm FuTeam a remek szervezést, a nagyszerű frissítő állomást, és a hangulatot!

Köszönöm szépen, hogy elolvastad!