Eljött a március vége, eljött a Debreceni IV. Rotary Félmaraton verseny ideje. De előtte Szombat éjjel előre kellett állítanunk az órákat a nyári időszámítás végett. Nem is esett jól vasárnap hajnalban felkelni azzal a tudattal, hogy még csak fél 4 van (pontosabban fél 5 volt már akkor), és ideje hogy induljak. De muszáj volt. Nagy nehezen el is indultam. Út közben azt gondoltam majd megállok valamelyik pékségnél, és majd „jól bevásárolok”. Na, ez nem jött be mivel mind a Nita-, mind a Leo- és a Csiga-pékség is zárva volt. Hoppon maradtam (de szerencsére nem csak én :), azok is, akik hazafele tántorogtak a bulikból és valamit enni akartak :) ), így kénytelen voltam az állomáson kaját szerezni magamnak, jó pénzért! Meg történt az élelem beszerzés, majd következhetett a kerékpár elzárása egy biztos helyre (állomási kollégákhoz be tudta tenni), majd a „Sok sikert” mondatok végighallgatása a kollégáktól. Ezek után elköszöntem mindenkitől, és felszálltam az 5:45-kor induló vonat egyik kocsijába, és Kecskemétig jöhetett még egy kis pihenés.
Nemsokára Cegléden voltam, és jöhetett az átszállás a Holló IC-re (még szerencse, hogy szombaton megvettem rá a helyjegyet méghozzá az eddig látott legszebb pénztárostól :D ) és egy újabb pihenés Debrecenig. Amikor beértünk a vonattal Debrecenbe, akkor csodálkoztam el, hogy mennyien is jöttek a futóversenyre :) Ha 20 ember nem szállt le abból a kocsiból, amelyikből én is, mind futós cuccot cipelve, akkor egy se :) Öröm volt látni, hogy ennyien szeretik ezt a sportot.
És akkor itt jött az első változás az úti tervemben. Úgy terveztem, hogy tovább megyek Debrecen – Csapókertig vonattal, és onnan közelítem meg sétálva a stadiont, de elbizonytalanodtam. Még szerencse hogy összefutottam egy idősebb futóval, név szerint Csery-Szűcs Péterrel, aki mondta, hogy kövessem, mert ismeri a járást, mivel már 3. alkalommal futja majd le itt a félmaratont. Követtem is. Ki az állomás elé, ott 2db jegy vásárlása (oda-vissza útra), majd felszállás az 1-es villamosra. És 10 perc múlva villamossal + gyalog ott is voltunk az Gyulai István Atlétikai Stadionban. Útközben volt időnk, így beszélgettünk is egy kicsit Péter bával, aki mesélte, hogy már 18 maratonon van túl, nagyon sok félmaratonon, és jövő héten éppenséggel Baján is ott lesz (mindenki, ha látjátok, köszönjetek neki!).
És hát akkor meg is érkeztünk. 9 óra 30 perc lehettek, amikor betoppantunk a Stadionba. Már akkor nagy volt a nyüzsgés, így rögtön mentünk átvenni a rajtcsomagokat. A rajtcsomag tartalmazott egy: technikai futópólót, egy hot-dog jegyet, egy zenei CD-t, egy utazási magazint, egy programfüzetet a IV. Rotary Futófesztiválról, és nagyjából ennyi. Miután magunkhoz vettük, mentünk egyenesen átöltözni. Öltözés közben még kaptam egy-két jó tanácsot az öregtől, majd utána irány kifelé, hogy leadhassuk a táskákat a megőrzőben. Útban a csomagmegőrző felé belebotlottam a többiekbe :) Odaköszöntem nekik (Sija Évi, Nagy Melinda Nóra, Szudár Erika, Bessenyei Zsolt, Búza Norbert), s a csomagok leadása után elköszöntem Péter bától, s megegyeztünk, hogy a futás után még találkozunk. Ezek után siettem is a többiekhez, de nem volt egyszerű megtalálni őket a sokasodó tömegben :) De szerencsére gyorsan meglettek. És innentől számolva még volt 1 óránk a rajtig. Jöhetett egy kis bemelegítés, majd egy kis napozás a remek időben.
A napozás után kb. 45 perccel gondoltuk ideje lesz elindulni a Starthoz, megelőzvén a lökdösést, illetve a hömpölygő tömeget. Jöhetett még az utolsó, rajt előtti csoportkép, s én innentől fogva nem láttam a többieket. Beálltam a sor elejére, míg Norbiék a sor közepe felé haladtak (gondolom). Innentől fogva vártuk a startpisztolyt, hogy mikor fogják elsütni. Még váltottam egy pár szót a mellettem álló sráccal, esélyt latolgattunk, időeredményről beszélgettünk, majd csodálkozva néztük, hogy két hölgy is hirtelen megjelent, és beállt a mezőny elejére (látszott rajtuk, hogy nyerni szeretnének, és az alakjukat megnézve simán meg is volt rá az esélyük). És ekkor elérkezett az idő: 11:00-át mutatott a Start/Cél kapuban logó időmérő.
Csak hogy volt egy kis gikszer, így 11 órakor nem indították el a ¼ maratont futókat (túl nagy volt a hangzavar, így alig lehetett érteni a mikrofont szorongató embert, ezért mindenki egyszerre akart elrajtolni), hanem 1 perccel később jöhetett a rajtjuk. De volt egy-két kósza ½ maratonista, aki elindult velük. Ők jöhettek is vissza rögtön. A sráccal még poénkodtunk is, hogy ők már befejezték a versenyt :).
Mi 11 óra 6 perckor kaptuk meg a startpisztoly hangját, és indulhatott a versenyünk. Úgy gondolom, jól tettem, hogy a tömeg elejére álltam, mert így sikeresen elkerültem a lökdösődést, és ahogy kiértünk a Stadionból rögtön beállhattam a saját tempómra, amit körről körre szépen fokoztam. Az eleje szépen belehúzott. Rögtön le is hagytak, sőt egyesek meg is előztek (de ez a végére kifizetődött), és elment mellettem a későbbi női győztes is, aki addig engem követett :). Elérkeztünk az első frissítő ponthoz (Ady Endre út), ahol hölgyek sokasága osztogatta a pohár vizet (az első frissítő pontnál csak vizet kaptunk, míg a másodiknál már izotóniás itallal, vízzel, szőlőcukorral, banánnal és sóval vártak minket), és én nem kértem belőle. Gondoltam, nem kell frissítenem, mivel még csak most indultunk el. Így rohantam is tovább a többiek után. Pár pillanat múlva már az új, épülő Nagyerdei Stadion mellett futottam el, ami így első ránézésre nagyon szép volt. Egy bal kanyar, majd jöhetett egy hosszú egyenes, majd ismét egy bal kanyar, és a másik oldalról is megcsodálhattam a Stadiont. Itt, ezen az útszakaszon egy magyar sportlegenda, Monspart Sarolta (felvilágosítás után most már tudom)állt kereplővel az út szélén, és drukkolt, biztatott minket. Nagyon jól esett mind a 4 körben, és sokat is dobott rajtam. Majd az út végén jött a következő frissítőpont, és utána rögtön egy jobbos, befelé a Vidámparkba, ami össze volt kötve az Atlétikai Stadionnal. Át a Rajt/Cél alatt, és jöhetett a következő kör. Az elkövetkező 2 körben arra próbáltam koncentrálni, hogy fokozzam a tempómat, és hogy tartalékoljam is az erőmet az utolsó körre. Nem volt egyszerű feladat, de sikerült :)
2. körben nem történt semmi különös. Folytattam az utamat, körözgettem le a ¼ maratonosokat, biztattam a többieket, és köszöntem illetve köszöntük egymásnak az élen álló hölgyversenyzővel. Ebben a körben elérkezettnek láttam a frissítést. Első pontnál ugyebár a sima víz, míg a második pontnál már izotóniás löttyöt vettem magamhoz. Újabb befejezett kör, és jöhetett az következő. Eközben a Stadionban a színpadon külön féle előadásokat tartottak, és pont egy hastánc bemutatóba sikerült belefutnom :).
3. körben még növeltem egy kicsit a tempómon, de tudtam, hogy az elejét már nem fogom utol érni. De nem agonizáltam ezen, hisz nem azért jöttem Debrecenbe, hogy megnyerjem, hanem hogy minél jobb eredménnyel térjek haza Szegedre. És ebben a körben történt meg az, amit egy picivel feljebb írtam. El kezdtem behozni azokat, akik elmentek mellettem. Ez nagyon kellett, így éreztem, hogy muszáj még többet beleadnom, de persze ésszel :) Az első frissítőpont után összefutottam a Csabacsűdi futónagykövettel, Antal Bélával is. Hátba veregettem, elkiáltottam, hogy „Hajrá Csabacsűd”, majd jöhetett egy kis beszélgetés vele. Kérdezte, hogy mit futok, erre én azt válaszoltam, hogy „Félmaratont”. Erre ő viccesen azt mondta, hogy „Én is félmaratont futok, legalábbis 2 részletben. A felét a verseny kedvéért, a másik felét meg szenvedésből”. Sok sikert kívántunk egymásnak, majd nyargaltam tovább. A második frissítőpont előtt még leköröztem egy „idegenlégióst” is. Egy színes bőrű versenyzőt. Intettünk egymásnak, majd folytattuk utunkat. Ez után csapódott mellém egy nálam fiatalabb srác, akivel beszélgettünk (örült is, hogy valaki nem csak fut, hanem társalog is), majd én szőlőcukorral frissítettem, ő meg vízzel vagy izo itallal. Jöhetett ismét a Vidámpark, majd a Stadion. A Star/Célban a srác elköszönt tőlem, és úgy ott hagyott, hogy csak lestem. De had menjen, hisz még fiatal :D Áthaladtam a rajtvonalon, majd megcsodáltam a színpadon lévő zenekart, amit nem neveznék annak, mert úgy néztek ki, mint akik most szabadultak az elmegyógyintézetből :D Úgy is öltöztek, és a hangjuk még borzalmasabb volt. Így szedtem a lábaimat, hogy minél hamarabb elhúzhassak onnan. Így kezdtem bele a 4. körömbe.
Utolsó kör. Ezt is megéltem :) Bele is húztam rendesen, ahogy éreztem, ez a kör sikeredett a legjobban. Élveztem is már a 4. kört. Teljesen bemelegedtem, csak arra koncentráltam, hogy még gyorsabban kell mennem. Kiértem a Stadionból, futók a fordító ponthoz, és egyszer csak ki jött velem szembe: Sándorfalva futónagykövete, Nagy Melinda Nóra! Pacsiztunk egyet, odakiáltottam, hogy „Hajrá Sándorfalva” és mind a ketten haladtunk tovább. Jöttek az újabb kanyarok, egyenesek (immár számomra az utolsók) és elértem a kör első frissítőpontjához. Egy utolsó pohár víz, de ez már a sapkába ment (hűtés gyanánt), és száguldottam is tovább. Idő közben csatlakozott hozzám egy idősebb versenyző. Kérdeztem, hogy „Utolsó kör”, erre válaszolta, hogy „Igen”, és szépen beállt mögém, és próbálta tartani a tempót. Én meg csak mentem tovább előre. A Nagyerdei körúton egyszer csak ismét egy ismerősbe futottam bele: Melindába. Még egy utolsó „Hajrá”, „Sok sikert”, és mentem tovább. Utoljára csodálhattam meg az egyik oldalról az új, épülő Debreceni Stadiont, majd jött az utolsó kanyar a második frissítőponthoz (Ady Endre út), még egy csodálkozás a másik oldalról a Stadionra, még az utolsó biztató szavak Monspart Saroltától! Majd, mint a rakéta, úgy kerültem ki a hölgyeket a frissítő ponton, tettem egy jobb kanyart, bevetettem magam a Vidámparkba, és jöhetett a Cél egyenes. Mint aki nem is futott addig, olyan hévvel indítottam az utolsó 100 méterre a sprintet. Beértem az előttem lévő versenyzőt, kezet fogtunk, és mind a ketten, ami kifér a csövön, berobogtunk a Célba!
Gratuláltam a sprintelő versenyző társnak, ő is viszont. Bevártam az első frissítőpontnál csatlakozó futótársat (időközben egy picit leszakadtam tőle), vele is kezet fogtunk, majd mentünk az emelvény felé, átvenni a serlegeket. Fantasztikus élmény volt felmászni az emelvényre, kezet fogni a Rotary klub fejeseivel, hallgatni a tömeg gratulációját. Ez megkoronázta a napot :D
Ezek után a tovább haladtam a sátrak halmazához, ahol kaptam még egy almát, egy újságpapírt, majd tovább a csomagmegőrzőhöz, itt magamhoz vettem a táskámat, és utána a hot-dog-os sátor felé vettem az irányt. Isteni is volt a hot-dog. Jól is esett, ez után a kis rohanás után. Jöhetett a megérdemelt tusolás, és még egy kis beszélgetés az öltözőben lévő futótársakkal. Még az első helyezettel is összefutottam, akiből nagy nehezen kiszedtük, hogy 70 perc 32 másodperc alatt teljesítette a távot. Még egy-két gratuláció így egymást közt, aztán mindenki indult a saját útjára.
El is indultam kifelé a pályára az öltözőből, hogy a többieket várjam, de sikerült ismét összefutnom Péter bával. Örömmel mesélte, hogy 2 óra 10 perc alatt teljesítette a távot, 2 perccel gyorsabban, mint tavaly :) Úgy, hogy februárt ki kellett hagynia, mert nagyon beteg volt. Gratuláltam neki a remek időeredményhez, majd kérdezte, hogy én mennyi idő alatt tudtam le a távot, de ekkor még csak körül belüli időt tudtam mondani. Gratulált Péter bá, aztán mondta, hogy reméli még, hogy találkozunk (én is remélem). Én is még egyszer gratuláltam neki, aztán kezet ráztunk, és ő elindult az öltöző felé, én meg a hot-dog-os sátorhoz, hogy kiderítsem az időeredményemet. Mikor oda értem, és olvastam, hogy 23. lettem még boldogabb lettem. Remek idővel, egy remek helyezés Szegednek.
Időeredményem: 01:31:39.43, ami abszolútban 23. hely, férfiak mezőnyében 22. hely, és a korosztályomban 7. hely :) Ennél jobb nem is lehetett volna :D
Ezek után tényleg szedtem a sátorfámat, és indultam kifelé a villamos megállóba. Útközben még egy utolsó buzdítást adtam Zubor Évának, aki nem mellesleg maratont futott, remek idővel, és korosztályos 1. hellyel :) Ez úton GRATULÁLOK Erikának!
Na, innentől fogva már nem volt vissza út, fel a villamosra, irány a vasútállomás, helyjegy vétele a 14:54-es vonatra, a Kamilla IC-re (még egy telefonváltás Sija Évivel, míg a vonatra vártam), és irány Szeged. 18:15-re Szegeden is volt.
Végezetül: remeke nap volt, remek futóverseny, sok embert ismertem meg, és ha tehetem, jövőre visszatérek, hogy még jobb időt hozzak haza a Pulzus Szeged Futóklubnak :D
Eljött hát a várva várt nap 2012. szeptember 9. Ádám névnap és nem mellesleg a 27. Nike Budapest Félmaraton időpontja is. A szegedi csapat többféleképpen oldotta meg a fővárosba való feljutást. Volt, aki már hamarabb felment voltak, akik saját szervezésben jutottak fel, és voltunk mi 8-an akik (egy pár napos kisbusz hiányt átvészelve, de végül is) egy tapasztalt sofőr és az ő kisbusza segítségével jutottunk el a versenyre. De ne rohanjunk ennyire előre.